Hogyan mentheted meg családodat
a romlástól és pusztulástól

2003. Június 30.

"Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit elnyeljen" (1 Péter 5, 8). A Biblia világosan elmondja nekünk, hogy ezekben az utolsó napokban Jézus Krisztus egyháza egy dühöngo orült ördög haragjával fog szembe nézni. Sátán tudja, hogy rövidre van szabva az ideje, és eltökélten törekszik arra, hogy elnyelje Isten népét. "Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van" (Jelenések 12, 12).

Hová irányul a gonosz haragja? A családokat vette célba, mind a megtérteket, mind a még meg nem térteket, szerte a világon. Dühöngo oroszlánként ordít, és lecsap a családokra elnyelve oket. Pokoli eltökéltséggel rombolja le a házasságokat, idegeníti el a gyerekeket, fordítja egymás ellen a családtagokat. Célja egyszeru: romlást és pusztítást akar hozni minden otthonba, amelyikbe csak tud.

Jézus erre a démonikus munkára hivatkozott, amikor Sátánt leírta, azt mondva, "Az emberölo volt kezdettol fogva" (János 8, 44). Valóban, már az elso család ellen is láthatjuk romboló tervét megvalósulni. Az ördög volt az, aki megszállta Káint, és meggyozte, hogy ölje meg fivérét, Ábelt.

Ez a gyilkos még mindig muködik. Az elmúlt évek ijeszto módon hozták ezt a felszínre. Négy évvel ezelott az ördög a markába kaparintott két fiút Coloradoban és dühödt pusztításba vitte bele oket. Amikor a két fiú beviharzott a Columbine Középiskolába, hogy pokoli öldöklést rendezzen, a világ megdöbbent. Lelottek egy lányt minden ok nélkül miközben térden állva imádkozott, egy lányt akit ismertek és megbecsültek. Ki más, ha nem a Sátán vehette rá oket?

Úgy gondolom, hogy lerombolta mindkét családot, az áldozatét és a gyilkosét is. Az eredmény öngyilkosságok, idegösszeroppanások, válások és lelkileg sérült testvérek. Annak az incidensnek a romboló ereje habár nehéz elhinni, de még mindig visszhangzik. És az érintettek szülei és barátai egész életükben szenvedni fognak tole.

Egy évvel késobb, Katherine Hagen, egy Harvardon végzett, az urológiában úttöro munkát végzo tudós, Chathamban, New Jersey-ben, belopózott idos, alvó szülei hálószobájába, és a párnájukkal fojtotta meg oket. Apja 92, anyja 86 éves volt. Aztán Hagen a házban lakott még napokig, figyelmen kívül hagyva a hálószobában fekvo holttesteket. Amikor orizetbe vették, zavartnak és ziláltnak tunt.

Azonban nem mutatott érdeklodés az iránt, amit tett. A pszichológusok maguk is alig találtak magyarázatot arra, hogy egy ilyen magasan képzett no miért fojthatta meg a szüleit, és élte tovább az életét mintha mi sem történt volna.

Gondoljatok arra a pusztításra, amely sosem volt említve ebben a krimibe illo történetben. A családtagok fájdalmára, az unokák összetört szívére - micsoda szörnyu romlás és pusztítás. Ki más, ha nem Sátán vehet rá egy ilyen megbecsült not, hogy ok nélkül megölje szüleit?

Néhány évvel ezelott a New York Times zavarba ejto riportot közölt "Elkeseredett szülok otthagyják gyermekeiket" címmel. A cikk olyan szülokrol szólt, akik tucatszám töltötték meg a Manhattan bíróság tárgyalótermét, hogy önként neveloszülokhöz adják gyermekeiket. Egyszeruen nem tudták többé ellenorzés alatt tartani oket. Egy apa nem tudta kezelni tinédzser fiát, miután a fiú anyja meghalt. Egy másik apa odaadta tinédzser lányát, mert az vad, teljesen ellenorizhetetlen életet élt. A bírósági hivatalnokok, akik hallották ezeket az ügyeket teljesen zavarba estek. Egy bíró megkérdezett egy anyát, aki elhozta a lányát: "Nem akarja ot? Nem kívánja hazavinni a lányát?" Az anya fáradtan rázta meg a fejét. A fiatal lány vigasztalhatatlan zokogásban tört ki.

A cikk rámutatott, hogy a családok egyre növekvo ütemben esnek szét, és a New Yorki Családi Bíróságot elárasztják az ügyek. Sok gyerek, akit neveloszülokhöz adtak, hamarosan sokkal rosszabb körülmények közé került. Többen végleg feladták, elrohantak, és az utcákon élnek.

Különösen sokkoló volt egy másik újsághír, amely a drogfüggové válás egy új formájáról írt. A címe ez volt: "Otthon, a szülokkel kábítószerezo kölykök". Közismert, hogy a drogozók 30 százaléka otthon vált függové a szülok révén, akik bevezették oket a kábítószer-fogyasztásba. Hogyan történhet meg ilyen egyáltalán?

Ezek a szülok maguk is kábítószer-fogyasztók voltak tizenévesen. Aztán késobb, amikor a gyerekeik tinédzserek lettek, a szülok azt gondolták, "Mi is kábítószereztünk, és túléltük. Ma milyen jól vagyunk. Jobb, a gyerekeinknek, ha itthon kábítószereznek, mintha az utcán, és jobb nekik, ha tolünk tanulják meg használni a drogokat, mintha tapasztalatlan barátaiktól." Így hát megtanították oket füvet szívni, felszívni a port, és használni a tut. Azt gondolták, hogy így ellenorzésük alatt tarthatják gyerekeik kábítószer-fogyasztását. 

Azonban eljött a nap, amikor megfizettek. A gyerekeik függok lettek, és életük ellenorizhetetlenné vált. Sokan elhagyták otthonukat, és az utcán élnek. Dühösek szüleikre, kiábrándultak lettek azok szörnyu tanácsai miatt. A társadalom kivetettjeivé váltak, jövo nélküliekké. Mára a szülok szíve összetört, buntudatuk van, és súlyos könnyeket ejtenek, amely már túl késo. Azt kérdem toled, hogyan hozhat egy szülo ilyen ostoba döntést? Romlást hoztak egész családjukra. Ki más, ha nem Sátán vakította meg szemeiket?

A családokat gyötro tragédiák egyszeruen túlmennek a hiten. A példák, amelyeket említetten csak azok, amelyek Amerikában történtek. Körös-körül a világon egy dühöngo gonosz végez pusztítást. És nem akar megállni, amíg minden családot el nem nyel, aki az útjába kerül.


Mindezen pusztítás közepette
Sátán nem téveszti szem elol
a keresztény otthonokat sem


Sok hívo családot tört össze a káosz, szomorúság és fájdalom. A démonikus rombolás sokféle módon jöhet: váláson, lázadó gyermekeken, bármilyen típusú függoségen keresztül. Az eredmény viszont mindig ugyanaz: a valamikor boldog család szétesik és romlásba vész.

Negyven éve látom ezt elso kézbol, ahogy drogfüggok és alkoholisták jöttek szolgálatunk drog központjába és farmjára segítségért. Öröm volt látni, ahogy ezek a leépült férfiak és nok csodálatos módon megtértek és megszabadultak a szolgaságból. Jézus természetfeletti módon változtatta meg, és tette oket új teremtményekké.

Az oszinte átalakulás egyik legbiztosabb jele volt, amikor egy fiatal férfi vagy no elkezdett visszatekinteni, és meglátni, hogy a gonosz mit lopott el tole. Zokogtak, ahogy korábbi feleségük, gyermekük vagy szüleik rongyos fényképét szorongatták. Amíg függoek voltak, nem érdekelte oket, hogy elveszítik családjukat. Egyedül az alkohol vagy a kábítószer foglalkoztatta oket. Most azonban hatalmas könnycseppeket ejtettek afölött amit elveszítettek. Rámutattak a fényképre, és azt mondták, "Dave pásztor, ez a feleségem. Szeretett engem, és én is szerettem ot. Ez pedig itt a kisfiam. Most már azt sem tudom, hogy hol lehetnek. Nézd, mit veszítettem ..."

Tragikus, lesújtó volt. Ilyen pillanatokban átérzed Sátán családok feletti romboló erejét. Valójában, a legnagyobb tragédia sosem a függoségben szenvedo ember leromlott teste, sovány kinézete, kifejezéstelen tekintete volt, sokkal inkább az, amit elloptak tole: feleség, gyermek, jövo. Még súlyosabb volt, amitol a függoségben szenvedok gyermekeit fosztották meg: hogy istenfélo otthonban nohessenek fel, megismerhessék Jézus szeretetét, szüloi szeretetben és gondoskodásban részesülhessenek, és példát kaphassanak az Úrért való életbol.

Hála az Úrnak, a korábban függoségben szenvedok közül sokakat áldott meg Isten helyreállított családdal. Néhány esetben új családra leltek szolgálótársaik körébol. Azonban még mindig együtt bánkódom velük azon a romboláson, amelyben részük volt.

Most hadd térjek vissza üzenetem címéhez: "Hogyan mentheted meg családodat a romlástól és pusztítástól". Íme amit a Szent Szellem jelentett ki a számomra ezzel kapcsolatban.


Minden bajban lévo családban valakinek
ragaszkodnia kell Jézushoz


Eljön az ido, amikor bizonyos élethelyzetek túlmennek minden emberi reményen. Nincs jó tanács, nincs orvos vagy gyógyszer, vagy bármi más ami segíteni tudna. A helyzet megoldhatatlanná válik, és csodára van szükség, különben pusztulásban ér véget.

Ilyen idoszakban egyetlen remény marad, az hogy valaki Jézushoz forduljon. Valakinek oda kell fordítani a fülét, a figyelmét. Nem érdekes, hogy ki az, apa, anya vagy gyermek. Ennek a személynek fel kell vállalnia a felelosséget, hogy ragaszkodjon Jézushoz. El kell határoznia, "Nem tágítok, amíg nem hallok valamit az Úrtól. Azt kell, hogy mondja, 'El van végezve. Most menj utadra.'"

János evangéliumában pontosan ilyen, krízisben lévo családot találunk: "És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala" (János 4, 46). Ez egy híres, talán még királyi család is volt. A halál szelleme függött az otthonuk fölött, amint a szülok haldokló fiukról gondoskodtak. Lehet, hogy más családtagok is voltak ott, nagynénik, nagybácsik, nagyszülok vagy a többi gyermek, és megtudjuk, hogy az egész háznép hívo volt, még a szolgák is. "És hitt o (az apa) és az o egész háza népe" (4, 53).

Valaki a bajban lévo családban tudta, hogy kicsoda Jézus, és hallott a csodatévo erejérol. Valamilyen úton eljutott a hír a házba, hogy Krisztus Kánában van, körülbelül huszonöt mérföldre. Kétségbeesésében az apa maga vállalta, hogy eljut Jézushoz. A szentarás azt mondja, "Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne" (4, 47).

Az évek során tucatszám jöttek hozzám anyák a gyülekezetből pusztulófélben lévő családjuk fölött sírva. Lehet, hogy a férj hagyta el a családot, vagy a fiú ült börtönben, vagy a lány lett prostituált, hogy eloteremtse az anyagiakat kábítószer szenvedélyéhez. Gyakran az anya az utolsó remény, hogy a család visszataláljon Jézushoz. Így hát o vállalja a közbenjárás felelosségét, és elhatározza, hogy addig imádkozik, amíg az Úr szabadulást nem hoz. Másokat is csatarendbe állít, hogy vele imádkozzanak, azt mondva, "Ez a remény végso pontja a számunkra. Csodára van szükségünk."

A János 4-ben szereplo foember ilyen elhatározással indult el, és eljutott Jézushoz. A Biblia azt mondja, "és kéré ot (Jézust), hogy menjen el és gyógyítsa meg az o fiát; mert halálán vala" (4, 47). A közbenjárásnak milyen csodálatos képe ez. Ez a férfi mindent félretett Jézus keresése érdekében, hogy az csak egy szót szóljon hozzá.

Azonban Krisztus így válaszolt, "Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek" (4, 48). Mit értett ez alatt Jézus? Azt mondta a foembernek, hogy nem a csoda az, amire leginkább szüksége van. Ehelyett elsodleges fontosságú a férfi hite. Gondold ezt végig: Krisztus elmehetett volna ahhoz a családhoz, ráhelyezhette volna kezeit a haldokló fiúra, és meggyógyíthatta volna. Így a család valamennyi tagja tudhatta volna, hogy Jézus az, aki csodákat tesz.

Krisztus nagyobb dolgot akart a férfi és családja számára. Azt akarta, higgyék, hogy o a testben megjelent Isten. Így lényegében azt mondta a foembernek, "Hiszed, hogy Isten az, akihez esdekelsz emiatt a szükség miatt? Hiszed, hogy én vagyok a Krisztus, a világ Megváltója?" A foember azt válaszolta, "Uram, jojj mielott a gyermekem meghal" (4, 49). Ezen a ponton Jézus hitet kellett, hogy lásson ebben az emberben. Mintha Jézus azt mondta volna, "Hiszi, hogy én vagyok a testben megjelent Isten", mert utána azt olvassuk, "Monda neki Jézus: Menj el, a te fiad él" (4, 50).

Szomorú, de sok hívo elmegy útjára, mielott egyetlen szót is hallott volna Jézustól. Azonban ez a férfi hittel távozott. Mi volt a különbség? Kapott egy szót az Úrtól. Könyörgött az Úrhoz, hittel várt rá, és nem szándékozott távozni, amíg meg nem kapta az élet ígéretét. "És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment" (4, 50). 


Sirathatjuk az egész világot, mégis 
figyelmen kívül hagyhatjuk családtagjainkat,
akik bunben halnak meg


Jézus Krisztus egyházától elvárható, hogy lelkek megnyerésével legyen elfoglalva, és a legtöbb keresztény huségesen teszi is ezt. Imádkozunk elveszett nemzetekért, ébredésért a városunkban, nem keresztény szomszédainkért. Köszönöm Istennek, hogy népe végzi ezt a nélkülözhetetlen munkát.

Azonban hadd kérdezzem meg toled: ki imádkozik huségesen meg nem tért apádért, anyádért, novéredért, fivéredért, unokatestvéredért, nagyszüleidért? A szeretteinkért való imádkozásnak a legfontosabbnak kell lenni az életünkben. Elvégre az ilyen imával kapcsolatban azé a felelosség, aki felé odafordul az Úr füle, aki elég közel van hozzá, hogy kérhessen tole. Most ha nem te vagy az, akkor kicsoda? Ki fog hevesen imádkozni családod üdvösségéért, ha nem te?

Lehet, hogy azt mondod magadban, "Évekig tettem bizonyságot a családomnak. Huségesen éltem bizonyságom szerint elottük. Tudják, hogy mit képviselek. Most már csak Jézusra kell bíznom oket." Igaz, rá kell bíznunk szeretteinket a Szent Szellem meggyozo szolgálatára, de a Szellemben való bizalom nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk sürgos imánkat családunkért. Ha abbahagyjuk a közbenjárást értük, tulajdonképpen azt mondjuk, "Ez reménytelen."

Az Úrban való bizalom pont az ellenkezőjét jelenti. Ha igazán hiszünk benne, a megváltásban és szabadításában, úgy fogunk kiáltani, mint ahogy a foember tette: "Kérlek, Jézus, jöjj most. Cselekedj gyorsan, mielott végleg elveszítjük szerettünket." Csak az agresszív, heves ima szállhat szembe Sátán családromboló céljaival. A fél szívvel való imádkozás nem dönti le erodítményeit. Ki kell hogy rázzuk magunkat, abból, hogy személyes dolgainkkal törodünk, és komolyan kell vennünk az imádkozást. Közel kell maradnunk Jézushoz, amíg meg nem érkezik szava.

Amikor Jézus Tírus és Szidon partjain volt, "És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtol gonoszul gyötörtetik." (Máté 15, 22). Sátán beköltözött ennek az asszonynak az otthonába és megszállta a lányát. Az itt szereplo "gonoszul" szó egy olyan szóból ered, amely züllöttet jelent. Röviden, a lány aljas, gonosz, Sátán befolyása alatt álló volt.

Nos, ez nem egy gonosz anya volt. Annak ellenére, hogy nem volt zsidó, hitt. Elvégre úgy szólította Jézust, hogy "Uram, Dávidnak fia." Ezzel azt mondta, "Te vagy a Megváltó, Isten Messiása." Ezen a ponton egy kérdés merül fel: hogyan fér hozzá Sátán egy hívo lányához? Hogyan szállhat meg egy gyermeket, aki istenfélo otthonban él?

Lehet, hogy keresztény szülo vagy. A gyülekezetben nevelted fel gyermekedet, és minden toled telhetot megtettél, hogy megmutasd neki a jó utat. Azonban most, miközben évek teltek el úgy, hogy a vasárnapi iskolába járt és felkent prédikációkat hallgatott a gyülekezetben, hideggé és Isten dolgai iránt érdektelenné vált. A legkevésbé sem érdekli a Jézus iránti szolgálat. Te azt kérdezed, "Uram, hogyan történhetett ez?"

Az évek során sok szolgáló gyermekével láttam ezt megtörténni. Rengeteg ilyen fiatal jött a Teen Challenge kábítószer-ellenes központjaiba, miután függoségbe kerültek. Istenfélo otthonokban nevelkedtek fel, de valahogyan rossz útra tértek. Az életüket démonikus erok kezdték el irányítani, és a kábítószer, alkohol, pornográfia és prostitúció rabjaivá váltak.

Amint ezeket a sorokat olvasod, talán megkönnyebbülten sóhajtasz fel, és azt mondod, "Hála Istennek, az én gyermekemmel nem ez a helyzet. Nekem jó gyerekeim vannak. Gondosan neveltem oket az Úr ismeretére és félelmére. Ok tudják a helyes utat. Lehet, hogy nem égnek tuzben Jézusért, de legalább nem használnak kábítószert."

Az ilyen szüloknek igazuk van, amikor hálásak. Azonban sosem félnek attól, hogy a gyermek közömbös lesz Jézus irányában. Maga az Úr mondta, hogy langyosnak lenni ugyanolyan szörnyu állapot, mint a démonnal való megszállottság. Amikor Krisztus figyelmeztet, "kivetlek téged az én számból", ez nem kábítószerfüggoknek szól. A gyülekezetének langyos hívoihez beszélt (lásd Jelenések 2-3 rész). Jézus tudja, hogy a közömbös szellem bármelyik hívot a pokol démonikus kísértéseibe süllyesztheti.

Gyermekeid lehetnek kedvesek, udvariasak, illedelmesek. Távol tarthatják magukat a rossz többségtol, lehet, hogy megbecsülik az idosebbeket, és morálisan rendben vannak. De ha nem teljes szívvel szeretik Jézust - ha szellemileg csak úsznak az árral - akkor veszélyben vannak. Lásd meg, hogy bármelyik gyermek, aki hívo otthonban nott fel Sátán elsodleges célpontja. A gonosz azok után a családok után megy, akik a legbuzgóbbak Jézus szeretetében. Most viszont gyermeked langyossága megkönnyíti az ellenség munkáját. Örvendezik azon, hogy milyen könnyen vetheti fiadat vagy lányodat a bun fogságába.

Még a legodaadóbb keresztények - beleértve a szolgálókat - is vakok lehetnek Sátán csapdájával kapcsolatban, amelyet a szellemileg passzív gyerekeknek állított. Az ellenség állandóan azt keresi, hogyan tudja eltüntetni a bennük lévo szellemi életnek még a legapróbb szikráját is. Sürgetlek téged keresztény szülo: ne engedd, hogy a gonosz elkapja gyermekedet! Borulj le naponta Isten elott, és vedd körül gyermekedet közbenjáró imáiddal! Isten megadta neked a hatalmat, hogy kirázd oket közömbös állapotukból. 

Amikor a gyermekeim tinédzserek voltak, úgy gondoltam, hogy egyszeruen irántuk való szeretetem fogja bevinni őket Isten országába. Azt mondtam magamnak, "Ott leszek a gyermekeim számára. Barátjuk leszek. Csak elérhetonek kell lennem a számukra, hogy elmondhassák szükségeiket nekem."

Aztán egy napon idosebb fiam, Gary zokogva jött haza az iskolából. Egyenesen a szobájába ment, és ledobta magát az ágyra. Amikor megkérdeztem mi a baj, azt válaszolta, "Apu, Nem hiszem, hogy van Isten. Az egész csak mítosz."

Akkor már tudtam, hogy az összes szeretet sem tudja visszaverni ezt a démoni támadást. Az, hogy képes legyek kommunikálni a fiammal, egyszeruen nem jelentett megoldást a problémára. Nem mondhattam magamnak csupán hogy "Ezek csak üres szavak. Gary majd kinövi. O jó fiú, és tudja, hogy szeretem."

Nem, meg kellett birkóznom azzal, ami lejátszódott elottem: Sátán megpróbálta elrabolni fiam oszinte, buzgó hitét. Láttam amint Gary Jézusnak adta életét öt éves korában, és tudtam, hogy hite értékes. Az ellenség most a hitét akarta, és a kétséggel és a hitetlenséggel próbálta azt lerombolni. Valójában Sátánnak családunk idegközpontja volt a célja: a Jézusban való bizalom.

Tudtam, hogy csak egy lehetoségem van. A szobámba mentem imádkozni. Bezártam az ajtót magam mögött, arcra borultam, és felvettem a harcot. Eldöntöttem, "sátán, nem lesz a tiéd a fiam". Attól a naptól kezdve az Úrhoz kiáltottam Gary helyett. Közbenjártam, "Uram, mentsd meg a fiamat a gonosztól!"

A változás, amely bekövetkezett Garyben, nem egy éjszaka, egy hét, még csak nem is egy hónap alatt történt. Még mindig küzdött a bizonytalansággal, de eljött a nap, amikor Gary bizalma Jézusban helyreállt. Ha már régebb óta olvasod üzeneteimet, akkor tudod, hogy Garynek teljes ideju szolgálata van tinédzser kora óta, odaadóan szereti Jézust. A múlt év óta abban a kiváltságban van részem, hogy az oldalán prédikálhatok más szolgálóknak rendezett összejöveteleken.

Másik három gyermekem mindegyike átesett hitének egyedi próbáján, de amint Garyvel is történt, az Úr huséges volt, hogy láthassam Debbiet, Bonniet és Greget is túljutni rajta. Csakúgy mint fivérük, ok is istenfélo, Jézust szereto szolgálókká váltak. Azonban a családomért való közbenjárás sohasem maradt abba. Most feleségem, Gwen és én csatlakoztunk felnott gyermekeinkhez a tíz unokánkért való imádkozásban.


A látszat szerint Jézus figyelmen
Kívül hagyta az anya esedezését


A megszállott lány anyja állhatatosan kereste Jézust. Végül a tanítványok sürgették mesterüket, "Bocsásd el ot, mert utánunk kiált. Figyeljétek meg Jézus válaszát az asszony könyörgésére: "O pedig egy szót sem felele néki." (Máté 15, 23) Nyilvánvaló, hogy Jézus figyelmen kívül hagyta az egész helyzetet. Miért tehette ezt? Tudjuk, hogy egyetlen oszinte, ot kereso kiáltás sem talált süket fülekre Jézusnál.

A helyzet az, hogy Jézus tudta, ennek az asszonynak a történetét meg kell ismernie minden jövobeli generációnak, és fel akart tárni egy igazságot mindenki számára, aki olvashatja majd. Nos, próbára tette az asszony hitének állhatatosságát. Amikor végül az asszonyhoz szólt, azt mondta, "Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz." (15, 24) Krisztus röviden azt mondta, "A zsidók megváltásáért jöttem. Miért vesztegetném az evangéliumot idegenre?"

Nos, ez az üzenet legtöbbünket elbocsátott volna utunkra, de az asszony nem mozdult. Lányának a helyzete élet és halál kérdése volt a számára, és nem akarta békén hagyni Jézust, amíg meg nem adja, amire szüksége volt.

Megkérdezem toled, milyen gyakran adtad fel az imádkozást? Hány alkalommal fáradtál bele, és jutottál arra a következtetésre, "Kerestem az Urat. Imádkoztam és kértem. Semmilyen eredménye nem lett"? Nos, élet és halál kérdése volt ez a számodra? Igazán kerested az Urat teljes szívedbol, lelkedbol, elméddel és minden eroddel, tudva, hogy nincs más forrás?

Figyeld meg hogyan válaszolt ez az asszony. Nem válaszolt panaszkodással, nem mutatott ujjal Jézusra, mondva, "Miért utasítol vissza Jézus?" Nem, a Szentírás épp az ellenkezojét mondja: "Az asszony pedig odaérvén, leborula elotte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!" (15, 25)

Ami ezután következik, kemény olvasmány. Jézus ismét visszautasította az asszonyt. Ez alkalommal a válasza még sértobb volt. Azt mondta neki, "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." (15, 26)

Fontos, hogy megértsük, azokban a napokban a zsidó hívok a nem zsidókat nem tartották többre, mint a kutyákat Isten szemében. Természetesen Jézus nem fogadta el ezt, o nem bélyegezte volna meg faji eloítélettel a Teremto egyetlen gyermekét sem. Azonban tudta, hogy ez az asszony tisztában van a zsidók hozzáállásával a más nemzetiséguek felé, és ismétlem, próbára tette ot.

Most az anya azt válaszolta, "Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az o uroknak asztaláról aláhullanak." (15, 27). Micsoda hihetetlen válasz! Ez a határozott asszony hajthatatlan volt Jézus iránti törekvésében, és az Úr dicséretben részesítette. Jézus azt mondta neki, "Óh, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az o leánya attól a pillanattól fogva" (15, 28).

Szeretteim, nekünk nem kell, hogy a kenyérmorzsán éljünk. Nekünk ígéretett meg minden kegyelem és irgalom, amelyekre a válsághelyzetekben szükségünk van, és ebben benne foglaltatik minden a családtagjainkat ért válság, akár megtértek akár nem. Meghívást kaptunk, hogy bátran, bizalommal jöjjünk Krisztus trónjához, és feltárjuk elotte minden szükségünket, legyen az akár egy hitetlen szülo vagy lázadó gyermek. Lehet, hogy nem látjuk minden egyes szerettünket, hogy egyenesbe jön Jézussal, vagy élete teljes fordulatot vesz, de úttorlaszokat emelhetünk köréjük, amelyek megakadályozzák, hogy pályájuk a pokolba vezessen. Meggyozodést imádkozhatunk le rájuk, és kordont imádkozhatunk fel köréjük. Imádkozhatunk emberekért az életükbe, akik bizonyságot tesznek nekik.

Van még egy dolog, amirol biztosíthatlak: ezek a dolgok sohasem fognak megtörténni, ha sorsukra hagyjuk oket. Nyugtatgathatjuk magunkat, "Csak hittel kell hozzáállnom a dologhoz", de ez hamis kifogás. Csak annyit érünk el vele, hogy távol tartjuk magunkat a szeretteinkért való közbenjárás munkájától és fáradságától.

Arra hívlak fel benneteket, hogy így imádkozzatok: "Uram, ha szeretteim valamelyike elveszett, ne legyen azért, mert én nem imádkoztam. Ne legyen azért, mert természetesnek vettem, hogy Szellemed munkálkodik az életükben, és ne legyen azért mert nem könyörögtem értük. Bármibe kerül is, megvívom a közbenjáró harcot értük mindaddig, amíg valamelyikünk haza nem költözik hozzád."

Dicsoség az O Szent nevének!