Másfajta Emberek
(Men of Another Sort) Július 21, 2oo3


Amikor Istenfélő emberek tetteiről olvasok az Ó Testamentumban, szívem tűzben ég. Az Úristennek ezek a szolgái annyira  le voltak terhelve Isten nevének érdekében, még ma is csak ámulunk ha visszagondolunk óriási tetteikre.

Azok a szentek mint egy szikla, meg sem mozdultak míg nem hallottak Istentől. És hanyatlóban lévő népük, családjuk miatt napokig sírtak. Visszautasítottak ételt, italt és még csak nem is mosakodtak. Fájdalmukban szakállukat és hajukat tépték. Jeremiás próféta Jeruzsálem utcáin feküdt egyik oldalán 365 napig, állandóan figyelmeztetve Isten közelgő ítéletére.

Csodálkozva kérdem, honnan vették ezek a szentek lelki erejüket és képességüket azokra a tettekre?  "Másfajta emberek" voltak, különböztek a mai templomba járóktól. Egyszerűen képtelenség ma ezekhez hasonlókat találni, amilyen módon élték meg hitüket.  Tudom, hogy én egyaltalán nem hasonlítok rájuk és nem ismerek egyetlen keresztényt sem aki hasonlítana őrájuk.

Ez nagyon is aggasztó. A Biblia azt írja, hogy az Ó Testamentumban található leckék azért történtek, hogy példák legyenek előttünk, számunkra lettek  leírva: "Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra akikhez az időknek vége elérkezett." (I Kor. 1o:11) Történeteik példák előttünk, és demonstrálják, hogy miképpen lehet Isten szívét megérinteni és elfordítani (a felettünk lebegő itéletétől) vagy miképen lehetne az erkölcstelen népet bűnbánatra vezetni.

Kérdezem: talán ezek a szentek egy speciális nemzedékhez tartoztak? Talán természetfeletti jellemű emberek voltak előre meghatározott sorssal, olyan természetfeletti erővel rendelkeztek amit nem ismerünk a mai nemzedékben? A válasz: "nem, egyáltalán nem". A Biblia erőteljesen állítja azt, hogy Istenfélő elődeink ugyanolyanok voltak mint mi, hasonló testi vágyakkal. "Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré , hogy ne legyen eső és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig." (Jakab 5:17) A tény az, hogy példájukat követnünk kellene. Volt bennük valami ami Isten kezét, figyelmét magukra vonta. Ezért  választotta ki őket Isten munkájának elvégzésére. És minket is arra sürget, hogy hasonló minőségű jellemet formáljunk magunkban.

Valami más is bánt mikor az ősi hívőket a mai keresztényekkel hasonlítom össze. Mi most a történelem leggonosszabb korában élünk. A mostani nemzedék sokkal rosszabb mint Ninive vagy Sodoma idejében volt. Sokkal makacsabbak vagyunk mint az ősi Izráel volt, sokkal erőszakosabbak mint a Noé idejében élők. Ha valaha is volt olyan időszak amikor a világnak Istenfélő szentekre volt szüksége akiknek lángoló hitük van, az az idő most van. Olyan férfiakat és nőket keres az Úr akik törekszenek arra, hogy szívét megismerjék, nevében hatalmas tetteket tegyenek és egész társadalmakat térítsenek vissza Őhozzá.

Csak fontold meg; miért támasztott volna fel Isten mélyen megtört szívű és szent életű embereket a múltban, de ma nem? Miért hagyná önkényesen a történelem legszűkölködőbb nemzedékét szent hangok nélkül?  Tudjuk jól, hogy Isten nem változik, Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Lásd Zsid. 13:8) És mi is ugyanazt az Urat szolgáljuk mint az elmúlt nemzedékek. Tehát hol vannak a buzgó  szolgák akik az emberiség érdekében viselnék Isten terhét és az Ő nevében beszélnének?

Végül pedig, ami igazán bánt, hogy birtokunkban van valami ami azoknak a szenteknek nem volt.  Az Úr  kiöntötte Szent Lelkének ajándékait  reánk és így sokkal nagyobb erőhöz, mennyei ajándékokhoz van hozzáférésünk. Egyszerűen mindent megkaptunk amire szükségünk van, hogy hitben felemelkedjünk mint "egy másfajta ember", és az Úr az ilyeneket hívja és tartja meg Magának.

Kérdezhetjük: miért kente föl az Úr ezeket az embereket oly kiváltságos hatalmas erővel? Miért voltak képesek szolgálatukkal egész nemzetet megváltoztatni? 
A Biblia világosan leírja, hogy hogyan változtak "másfajta emberek-ké" akiknek szívét az Úr ügyei érdekelték. Isten szolgái  a mai napokban is követhetik példájukat.


1. Ezsdrás Isten szolgája volt, aki az 
egész nemzet öntudatát felébresztette.


A Szentírás szerint Isten keze Ezsdráson volt. Így tanúskodott: "És én megerősödvén az Úrnak az én Istenemnek rajtam nyugvó kegyelme által" (Ezsdrás 7:28). Isten kinyújtotta kezét Ezsdrásra és egy másfajta emberré változtatta.

Miért Ezsdrás? Több száz írástudó volt Izráelben abban az időben. Ugyanazt a tanítást kapták és az Úr szavát ugyanúgy meg tudták magyarázni. Miben különbözött Ezsdrás, hogy Isten kezét reá helyezte és 5o ezer embert vezetett, a Jeruzsálemi Templom ujjáépítésére?

A Szentírás adja a választ; "Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét..." (7:1o) Egyszerű: Ezsdrást határozottsága miatt választotta.  Mindenek felett Isten Szavát kereste és engedelmeskedett annak. Nem fordult vissza, hanem azt mondta, "Isten szavának tanítványa leszek és amit tanulok azt tenni is fogom."

Nem volt természetfeletti gyakorlata ami miatt Isten Igéjét erősebben vágyta volna, Isten nem ébresztette fel egy éjszaka és mondta neki: "5o ezer embert fogsz bűnbánatra vezetni és el fogod végezni munkámat, de hogy képes légy erre, természetfeletti erőre, bátorságra, tisztaságra és lelki felhatalmazásra lesz szükséged. Mindehhez pedig Igém ismeretére és engedelmeségre van szükséged. Hogy mindezt képes légy megtenni, Szentírásom iránti szeretetet adok szívedbe. Holnap felébredsz egy állandóan növekvő vággyal és éhséggel  hogy Szavamat tanuljad és kövesd."

Nem hiszem,hogy így történt volna. Hosszú idővel azelőtt hogy Isten keze Ezsdráson nyugodott, szorgalmasan kereste és tanulta az Írásokat. Azon keresztül önvizsgálatra adta magát, és az Ige minden testi és lelki  szenytől állandóan tisztította. Ennek eredménye, hogy Isten látta Ezsdrást mint egy Isten igéjével telt embert. Ezsdrás éhesen és örömmel tanúlta az írásokat. Egyszerűen szívét előre készítette az Úr munkájára akármi is legyen az, akármit is választana az Úr számára. Ezért nyújtotta ki az Úr kezét Ezsdrára és kente föl őt.

Igen, Isten fölkentése természetfeletti tény. De csak azokra nyújtja ki kezét akik teljesen átadják magukat  az Úr szavának ismeretére és engelmeskednek. Itt kezdődik minden fölkentés. Senki se várja Isten érintését, hacsak nem szenvedélyesen éhes az Úr Igéjére.

Mint Ezsdrás, Dávid ugyancsak egy "másfajta ember" volt aki nemzetének életét megváltoztatta. És mint Ezsdrásnál, Dávid szívét is elárasztotta Isten Igéje.  A 119-ik Zsoltárban 176 versen keresztül Isten Igéjének dicsőségét hírdeti: "Szívembe rejtettem a te beszéded, hogy ne vétkezzem ellened ... Gyönyörködöm a te rendeléseidben a te beszédedről nem feledkezem el ... igen szeretem törvényedet, egész napestig arról gondolkodom ... Lábamnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága... feletébb tiszta a te beszéded és szolgád szereti azt." (Zsolt. 119:11, 16, 97, 1o5, 14o)

Ezsdrás imádságra és 
böjtölésre szánta szívét.

"Ekkor bőjtöt hírdeték ... hogy megaláznók magunkat ami Istenünk előtt. hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak." (Ezsdrás 8:21)

Ekkor Ezsdrás a gyülekezetet visszavezetésére készült Jeruzsálembe. Az út veszélyes volt, rablókkal, tolvajokkal és gyikosokkal teli. Ezért Perzsa királya katonaságot ajánlott védelmükre, de Ezsdrás nem fogadta el az ajánlatot, ahelyett így tett bizonyságot a király előtt, "A mi Istenünk kegyelme van mindazokon akik Őt keresik, az ő javokra és az Ő hatalma és haragja mindazokon akik elhagyják Őt." (8:22)

Ezsdrás válasza sokat leleplez róla mint "másfajta emberről". 
1 - Megerősíti a tényt, hogy Isten keze nemcsak egy kevés választotton nyugszik, hanem mindazokon akik elhatározzák az Ő  keresését. (8:22)
2 - Ezsdrás világosan tudtára adte a királynak, hogy Isten haragja mindazokra terjed akik elhagyják Őt. Lényegében azt mondta, "Köszönöm ajánlatod, király, de szolgáljuk a mi hatalmas Istenünket és Ő képes megtartani minket, hogy befejezzük az Ő munkáját". Ezsdrás annyira meg volt győződve, hogy még szégyenkezett is a királytól kérni segítséget. A Szentírás azt mondja, "Szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra ellenségeink ellen az útban ..."(8:22).

Végül pedig Ezsdrás a népet összegyűjtötte és böjtölésre hívta fel;  nem csak szavakkal kérte, hogy hittel hittel fogadják el Isten igéreteit. Vagyis nem csak azt mondta hogy, "Isten beszédén kell állnunk és Ő megvéd minket. Most csak menjünk előre."

Nem, szerinte többet kellett tenni, "Igen, hiszünk Isten igéreteiben, de böjtölni és imádkozni fogunk amíg az ígéretek valósággá válnak. És nem lépünk egy lépéssel sem előre míg választ nem kapunk." Akkor a Szentírás szerint "És bőjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket ... A mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedő ellenségeknek kezéből ez úton." (8:23, 31)

Hasonló karaktertű embereket találhatunk az végig az Ó Testamentumban. Mózes, Jozsué, az atyák és a próféták mind böjtöltek és imádkoztak. Nemcsak felületesen fogadták el Isten ígéreteit, hanem tettekkel bizonyították hitüket. Bőjtöléssel és imádsággal, teljes hitben az iránt, hogy Isten Szava be fog teljesedni.

Ez a bibliai módszer igaz napjainkban is. A Salvation Army szolgálatot General Booth alapította imádsággal és böjtöléssel. Ugyanígy a mi Teen Challenge szolgálatunk (átmeneti otthon drogosok, alkoholisták számára) negyven évvel ezelőtt imában és böjtölésben született. Más, számtalan szolgálat melyek ma is működnek ugyanígy születtek meg és sikeresen működnek. Az Úr hív mindenkit böjtölni és imádkozni aki Isten munkáját kívánja végezni.


Isten Igéjének tanulmányozása és az imával 
töltött böjt mellett Igéjének 
tisztító munkájára is szükségünk van.


Ezsdrás és a hozzá hasonló emberek sírtak és örültek Isten jelenlétében. De hogyan kerültek ebbe az állapotba? Hogyan voltak képesek Isten megtört szívét megosztani azzal a nemzedékkel?

A választ Ezsdrás szolgálatában találjuk. Amint megérkeztek Jeruzsálembe Isten arra indította Ezsdrást, hogy egy általános bűnbánatra hívja fel a népet. "Ezsdrás áldá az Urat, a nagy Istent és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat leborulának az Úr előtt arccal a földre." (Nehemiás 8:6)

Ezsdrás ezután felolvasta Isten Igéjét a nép jelenlétében. És "... mert sír vala az egész nép mikor a törvény beszédeit hallá" (8:9). De amint megbánták bűnüket Ezsdrás azonnal sürgette őket, hogy örvendezzenek, "... így szólának az egész néphez; ne keseregjetek és ne sírjatok ... ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek" (8:9, 1o). "Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot, mert megértették a beszédeket, amelyekre őket tanították vala"(8:12).

Kérdezlek téged, miért volt örvendezés? Mert egy ember osztozott Isten szívének terhén a nép bűne miatt, vagyis a pogányokkal való keveredésük és utálatosságaik megtűrése miatt. Mi volt Ezsdrás válasza minderre?

„Mihelyt e dolgokat meghallottam megszaggatám alsó és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakálamat és veszteg ültem ... térdemre esvén kiterjesztetém kezeimet az Úrhoz az én Istenemhez és mondék; Én Istenem szégyenlem és átallom felemelni én Istenem az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságunk felülhaladták fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! ... nem állhatunk meg előtted emiatt!" (Ezsdrás 9:3, 5-6, 15)

Ezsdrás szíve mélyéig fel volt zaklatva mikor látta a nép bűneit. De miért volt képes felismerni Isten szívét terhelő sértés mélységét? Ezsdrás tisztán látta Isten haragját, mert Isten szava mint egy kalapács zúzta lelkét és késztette sírásra, "Szégyenlem és átallom felemelni én Istenem orcámat,  álnokságaink miatt ..." Ilyen megtört szíve csak annak van akit Isten szava összezúz.

És ez igaz ma is mindenkire aki Jézust szereti. Ha ismerjük Igéjét személyesen érezzük lelkünkön kalapács ütéseit. Büszkeségünket és tisztátalanságunkat szétzúzza mint egy sziklát. És szívünk megtörten áll Isten előtt amiért megsebesítettük Őt.  "Nem olyan-é az én igém, mint a tűz, azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?" (Jeremiás 23:29) Ezután jön az igazi öröm.


Jeremiás beszélt arról, hogy szívünket 
késztessük az Úr keresésére. (Jeremiás 3o:21)


A fent elmondott elveket megtaláljuk Jeremiás életében is. Ez az ember ugyancsak arra késztette szívét, hogy az Urat keresse és meghallotta az Úr Szavát.  Állandóan azt olvassuk: "... az Úr Szava szólt Jeremiáshoz ..."

Sokan a Szent Írás magyarázói közül Jeremiást a siránkozó prófétának hívják, és ez jól illik rá. De ő volt az is aki a legörömteljesebb, dicsőségre legméltóbb evangéliumot hozta az Ószövetségbe, amikor megjövendőlte az Új Testamentumot: "És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől ..." (Jeremiás 32:4o). „És a papok lelkét megelégítem kövérséggel és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr." (31:14) "És megtisztítom őket minden bűneiktől melyeket vétkeztek ellenem ..." ( 33:8).

Ez a Jó Hír! Az Új Testementumban bőséges kegyelmet, irgalmat, örömöt, békét és jóságot találunk. De Jeremiás minden egyes szava mögött egy személyes történetet van, az emberi képességen felüli
megtörtség.

Jeremiásazt  írta, "Ó én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harci riadót! (4:19) "Bárcsak a fejem vizzé változnék a szemeim pedig könnyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit." (9:1)

Jeremiás szent könnyeket hullatott, de nem a sajátját. A próféta hallotta Istent az Ő könnyeiről és megtört szívéről beszélni. Először az Úr figyelmeztette Jeremiást, hogy ítéletet küld Izráelre. Azután elmondta a prófétának, "A hegyeken sírást és zokogást támasztok és a pusztai ligetekben gyászéneket." (9:1o) A görög gyászének szó  siralmat jelent. Isten maga sírt a közeldő ítéleten amit népére helyezett.

Mikor Jeremiás meghallotta ezt, osztozott Isten terhében, és népét siratta. Én is ismerek Istenfélő hívőket akikmagukra tudják venni az ilyen terhet. Basilea Schlink egy ilyen személy. Ő alapította meg a  Lutheránus Mária Nővérséget Németországban, és Krisztus odadó szolgája volt. Az évek multával közeli barátságban kerültünk. Ez a hűséges nő jól ismerte Isten sirarommal telt szívét.

Gyakran mikor látogattam otthonukat a kápolnában sírva találtam őket. Sok minden miatt  gyászoltak, saját nemzetükön is amint Hitler gyilkolta a zsidókat. Órákig sírtak az ilyen bűn elkövetésén. Először nem tudtam megérteni, hogy miért sírnak ilyen hívők órákig. De aztán kezdtem megérteni Basilea Testvérnőtől  Isten bűneink által okozott mély sebét. Több írása az ilyen mély érzésekről beszélt.

A közelmúltban én is éreztem az Úr szívét terhelő siralmat, amikor Angliába látogattam. Prédikációmban az emberiség elesett kondiciójáról beszéltem mikor egy riporter azt kérdezte, "Nem tud valami jobbat mondani a vallásról?"

Kérdése eszembe juttatta annak a számtalan fiatalnak a borzasztó helyzetét akik az utcán élnek, alkohol és kábítószer orgiákkal, teljesen eszükön kívül.  Ugyanakkor pedig az Angliai Egyház (Church of England) egymás után zárja be a századokon át nyitott templomok kapuit , mintegy visszavonva megszenteltségüket.

Mikor a Westminster Chapel-ben beszéltem, ahol egyszer a nagy prédikátor Stanley Jones  prédikált, a fiatalok megtöltötték még a karzatokat is. Éhesek voltak hallani valamit ami az Istenben lévő reményről szólt. Mikor a befejezésnél hívtam őket, áramlottak az ima szobákba, sírva és jajgatva saját megtört reménytelen életük felett.  Az egyik 18 éves lány állt a sorban meredt szemekkel és azt mondta, "Wilkerson Pásztor,  nem tudok sírni. Az egyház elvette a hitemet, és most nem érzek semmit."

Ilyen és hasonló jelenetek után fájó szívvel teljesen letörtem. És Isten síró szívvel mondta "Dávid, ha valaha is szükség volt síró prófétákra, az most van." 

Nos mi is történik mikor megosztjuk Isten szívének terhét sírással? Az Úr megosztja velünk gondolatait.  Jeremiás tanúskodik erről. Megértés adatott neki azt a kort illetően és volt képes látni a jövendőt. "A Seregek Ura aki plántált téged, rosszal végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban ... az Úr tudtul adta nékem és én tudtam; te láttadatt meg velem az ő cselekedeteiket is!" (Jeremiás 11:17-18)

Akármelyik megtört szívű szentnek megadja az Úr, hogy megértse korát melyben él. Tény az, hogy sokan  gyülekezetünkben nem voltak meglepve azon ami Szeptember 11-én történt. A Times Square Church-ben közbenjáró imaestéken többen zokogásban törtek ki anélkül, hogy tudtuk volna honnan fog az ítélet jönni, de szívünkben tudtuk, hogy valami közeledik. Ugyanígy minden Istenfélő szolgáló aki ismeri Isten kesergő szívét tudott a közelgő ítéletről.


Dániel ugyancsak egy "másfajta ember" 
volt aki arcát az Úrhoz fordította.


Dániel egy "másfajta ember" volt aki megtörtségéről beszélt, "És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal. Könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz az én Istenemhez és vallást tevék ..." (Dániel 9:3-4). Dániel felismerte a történelmi időt, mert ismerte Isten szívét. "... én Dániel megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát amelyről az Úr igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain" (9:2). Továbbá Dániel fordította le a látomást melyben egy hatalmas kő lett kivájva kéz nélkül és lezúdult, lerombolva az állóképet, mely a világ királyságait szimbolizálta.

Hogyan volt képes Dániel a megtörtség, felismertség és tudás útjához elérkezni? Isten Szavának tanulmányozásával kezdődött. Dániel odaszánta magát a Szentírás tanulmányozásának, hogy teljesen megragadja őt. És gyakran idézte, mert szívében volt elrejtve. "... amint írva van a Mózes törvényében ..." (9:13)

A tizedik fejezetben Krisztusról kapott egy látomást, "És felemelém szemeim látám: egy férfiú, gyolcsba öltözve és dereka ufázi arannyal övezve ... teste olyan mint a társiskő, orcája olyan mint a villám és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai  és lábai mint az izzó ércnek színe és az ő beszédének szava olyan mint a sokaság zúgása."(1o:5-6)

Többen voltak Dániellel mikor ezt a látomást kapta akik ugyancsak hívők voltak. Dániel nem tartott kapcsolatot gonosz jelleműekkel. De ezek nem voltak "másfaja emberek", mint ahogy Dániel. Mikor a látomás megjelent  elbújtak. "És egyedül én Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak pedig akik velem valának nem látták, hanem nagy rettenés szálla reájok és elfutának, hogy elrejtőzzenek" (1o:7)

Isten szent jelenlététől futottak és bújtak el. És jól tudjuk, hogy csakis a szívekben lévő rejtett bűn okoz ilyen félelmet az Úr jelenlétében. 

Ezzel a végső szavam az ilyen  "másfajta" hívőket illetőleg a következő. Utólag sokat gondolok arra az időre mikor Az Úr ítélőszéke előtt fogunk állni.  Azon a napon Krisztus előtt fogunk állni, aki olyan mint az ember és mint Isten. Mint mi, Jézus is járt ezen a földön és mindenféle emberi érzés megérintette. És mikor előtte állunk azonnal vagy egy fekcsillanást vagy megsebesített ámulatot  fogunk látni szemében.
Sámuel szavaira gondolok amit Saulnak mondott, "Esztelenül cselekedtél nem tartottad meg az Úrnak a te Istenednek parancsolatját amit parancsolt néked:  pedig most örökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert ..." (1 Sámuel 13:13-14).

Saul ott lesz velünk azon a napon. Vajjon mit fog az Úr mondani neki? Talán, "Saul megmutatom neked amit terveztem számodra. Dávid szerető atyja lehettél volna, és a nemzeted amit kormányoztál volna térdre borúlva alázattal élt volna előttem. Becsületet szereztél volna Izráelnek a körülötte élő nemzetek előtt és a békesség folyt volna mint egy folyó népem élvezetére. Tiszteletet adtam volna neked és egy olyan nevet melyre Isten neve lett volna rábélyegezve.

De minden másképen  történt. Elhagytad terveimet, mert nem vetted komolyan szavamat. Ahelyett megengedted, hogy féltékenység, keserűség és meg nem bocsátásod elraboljon mindent. Saul, lásd csak, hogy mit vesztettél."

Borzongval gondolok arra, hogy Krisztus ilyen szavakat mondjon nekem. "Dávid nézd mi történhetett volna. Nézd az áldások sokaságát amit Isteni áldásom adhatott volna, de te büszkeségben jártál. Szolgálatod csak egy árnyéka volt annak amit terveztem számodra. Igen, megbocsájtok neked és megváltalak téged, de lehetőségeid magasabbak voltak."

Drága Szent, "élet és halál" idejében élünk. Itt az idő, hogy válasszunk a szellemi élet és engedelmesség vagy szellemi halál és képmutatás között. Gondolj Mózes szavaira, "Bizonyságul hívom ma ellenetek a mennyet és a földet, hogy az életet és halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot; válaszd azért az életet, hogy élhess mind te mind a te magod." (V Mózes 3o:19)

Sürgetek mindenkit ma, hogy keressétek az Urat buzgón és határozottan. Aztán járuljatok az Igéhez  egy állandóan növekvő szeretettel és vággyal. Imádkozzatok böjtöléssel és megtört szívvel hogy az Ő terhében részesülhessetek. Végül pedig, valljátok meg és fordítsatok hátat mindannak ami hátráltatja a Szent Lelket hogy megnyissa az ég áldásait reátok. A "másfajta ember" útja mindenki számára nyitva van. Fogsz azon járni?


Dicsőség az Ő Szent Nevének!